Elemzés az Európai Unió Bíróságnak C-932/19-es számú EDE- ítéletéről

Bercsényi Mátyás (szerk.: Szepesházi Péter)

Elemzés az Európai Unió Bíróságnak C-932/19-es számú EDE- ítéletéről

Jelen dolgozat szerzője és szerkesztője – a Váradi Nóra, Bukovszky László, a Hiteles Magyarok Fóruma (HMF), az Adóskamara, az Egyéni Bírói Függetlenség és Felelősség Fórum (EBFF) tagjainak nélkülözhetetlen szellemi és logisztikai támogatásával – arra a szilárd meggyőződésre jutott a tanulmányunkban írtak alapján, hogy a C-932/19-es EDE-ítélet az adósbarát jogi álláspontot igazolta.

A “rendelkező rész” sajnálatosan félreérthető megfogalmazása azonban rövid távon továbbra is rendkívüli nehézségeket okozhat a bírósági eljárásokban, miközben a pereskedés megkönnyítése volt az egyik fő reménye a devizakárosultaknak.

Továbbá nem váltak valóra azok az adósi várakozások sem, melyek a Fogyasztóvédelmi Irányelv szerinti a tisztességtelen szerződési feltételek (itt: árfolyamrés) alkalmazásától a pénzintézetet “visszatartó erő” pontosítását vártak. Olyan pontosítását, mely akár a kamatmentes forinthitel alapú elszámolásban öltött volna testet. E kérdésre ki sem tért a Luxemburgi Curia, igy persze nem is cáfolta az adósbarát elszámolási metódusok létjogosultságát sem.

De miért is kedvező a deviza alapú hitelek áldozatainak az EU Bíróságának döntése az előzetes döntéshozatali eljárásban?

Legelőször is szükséges rögzíteni a 93/13/EGK irányelv alapvető célját:

Az Irányelv abból a célból jött létre, hogy az eladó, szolgáltató, a fogyasztói szerződésekben ne alkalmazhasson tisztességtelen kikötéseket a fogyasztóval szemben. Mindezért az Irányelv rögzíti azt, hogy az ilyen tisztességtelen kikötések nem jelenhetnek kötelezettséget a fogyasztókra nézve, valamint azt is, hogy a tagállamok kötelesek gondoskodni a megfelelő és hatékony eszközökről, amelyekkel ennek betartását megvalósítják.

Az Unió Bíróságának (továbbiakban: EUB) ítélkezése ezen túlmenően több alkalommal rögzítette azt is, hogy nem elegendő az, ha a fogyasztót a tisztességtelen feltételek nem kötik, hanem e kikötések elhagyásának visszatartó ereje is kell legyen, hiszen e nélkül a szolgáltatót semmi nem gátolja meg abban, hogy a jövőben ilyen kikötéseket a fogyasztói szerződésekben ne alkalmazzon.

Ugyanezen alapelvek mentén jutott el az EUB gyakorlata annak kifejtésére is, hogy bár a tisztességtelenség ténye a felektől független ténybeli és jogi állapot, azonban az ilyen tisztességtelen kikötéseknek a szerződésből való „kiesése” csakis olyan jogkövetkezménnyel járhat, amely a fogyasztóra nézve semmiképpen nem lehet hátrányos, a hitelező szempontjából pedig visszatartó erővel bír.

Csakis ennek tükrében lehetséges a C-932/19. számú ítélet és a DH1 tv. 3.§(2) bekezdésének vizsgálata.

A tényállásról:

[1] Mint az ismeretes az ún. „deviza alapú” szerződésekben, a szerződés szövege a bank teljesítését, illetőleg annak indexálási mechanizmusát a vételi-, a fogyasztóét pedig az eladási árfolyamhoz (árfolyamrés) köti.

[2] Ez a kikötés a Kúria 2/2014 PJE számú jogegységi határozata szerint tisztességtelen, mivel a kikötés nem világos és érthető, továbbá nem tudni, hogy milyen szolgáltatás áll az ilyen „költség” mögött.

[3] Valójában, az 1. pontból következően messzemenően nem csupán egy puszta „költségről” beszélünk, hiszen egyértelműen ez a kikötés határozza meg azt, hogy a felek milyen árfolyamon kötelesek teljesíteni. Ezzel pedig a kikötés a szerződés elsődleges tárgyának fogalmi körébe sorolandó, ugyanis ennek hiányában a szerződés nem teljesíthető, ennél fogva teljesen érvénytelen. [Ptk. 239.§(2) bekezdése]

[4] Továbbmenve, mint azt EUB több ítélete is kimondta, mindezeknél fogva a kikötés alapján a fogyasztó korlátlan árfolyamkockázatának viselését is e kikötés állapítja meg.

73: „Ami a III/2. kikötéshez hasonló szerződési feltételt illeti, amely lehetővé teszi a szolgáltató számára, hogy a fogyasztó által fizetendő havi törlesztőrészletek mértékét a külföldi pénznem e szolgáltató által alkalmazott eladási árfolyamán számítsa ki, amelynek következtében a pénzügyi szolgáltatás költségei a fogyasztó terhére – nyilvánvalóan felső határ nélkül – emelkednek…” [C-26/13. Kásler ügy 73. pont]

„35 E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a hitelfelvevők által megtámadott kikötések az alapügyben szóban forgó hitelnek az adott devizához történő indexálási mechanizmusára vonatkoznak, mivel ez az indexálás oly módon történik, hogy a hitelfelvevőknek viselniük kell az e deviza folyósítás időpontjában alkalmazandó vételi árfolyama és a törlesztőrészletek tekintetében alkalmazott eladási árfolyama közötti árfolyamrésen alapuló költségeket. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság megállapította e feltételek tisztességtelen jellegét, felmerül a kérdés, hogy az alapügy tárgyát képező hitelszerződés az említett feltételek nélkül is fennmaradhat‑e, amennyiben e szerződés teljesítése – a választott indexálási mechanizmus mellőzésével – más típusú szerződés teljesítéséhez vezetne, mint amelyet a felek kötöttek. [C-260/18. 35. pont.]

[5] Ezek alapján az árfolyamrést előíró kikötés tisztességtelenségének (ezáltal kiesésének) az az alapvető joghatása, hogy a szerződés – lévén az nem teljesíthető – teljesen érvénytelen.

Az e körben történő vizsgálat szempontjaira (mikor, mihez képest kell vizsgálni?) a C-19/20 számú (BPH SA. ügy) is utal:

„(1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ.”

Ezt tovább támasztja alá a C-51/17. számú (Illyés ügy) 83. pontja:

”83      Ezért a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a szerződési feltételek világosságát és érthetőségét a szerződés megkötésekor fennálló, a szerződés megkötésével kapcsolatos összes körülményre, valamint a szerződés összes többi feltételére hivatkozva értékeljék, azon körülmény ellenére is, hogy e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és ennek alapján azok semmisségét állapította meg.”

És a C-118/17. számú (Dunai) ítélet 47. pontja is megerősíti:

„Ugyanakkor e 6. cikk (1) bekezdését illetően a Bíróság azt is kimondta, hogy azt úgy kell értelmezni, hogy egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást; ezen értelmezésnek azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne (lásd ebben az értelemben: 2016. december 21‑i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet, C‑154/15, C‑307/15 és C‑308/15, EU:C:2016:980, 61. pont).”

Ez tehát az a ténybeli és jogi helyzet, amelyben a fogyasztó a tisztességtelen kikötés hiányában lenne. (!!)

Konkrétabban arról van szó, hogy a teljes érvénytelenség miatt az a helyzet áll elő, amelyet a lengyel C-260/18. számú Dziubak ügyben rögzít az ügy indítványának 39-42. pontjai:

39.      A nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés révén lényegében azt kéri, hogy a Bíróság abban a részében értelmezze a 6. cikk (1) bekezdését, amelyben az előírja, hogy „a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket”. Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy fennmaradhat‑e a szerződés azt követően, hogy megszűnik valamely tisztességtelen feltétel, amely elválaszthatatlan a szerződés szerinti főkötelezettséget meghatározó egyéb feltételektől.

40.      Ilyen esetben ugyanis a tisztességtelen feltételek megszűnéséből következő szerződés eltér a felek által elfogadott szerződéstől, és nem felel meg a felek eredeti szándékának.

41.      Amennyiben az „árfolyamkülönbözeti” feltétel tisztességtelen, ezért nem alkalmazható, a szerződés típusa megváltozik oly módon, hogy a CHF‑hoz kötött és a CHF árfolyamán alapuló szerződésből PLN‑hoz kötött, azonban továbbra is az alacsonyabb CHF árfolyamon alapuló szerződéssé alakul át.

42.      A nemzeti bíróság feladatát képezi annak vizsgálata, hogy a nemzeti jog alapján a szerződés azonos feltételek mellett jogilag továbbra is kötelezettséget jelenthet‑e a felek részére(23).

Természetesen a 41. pontban a PLN helyett, jelen esetben a HUF-ot kell érteni. Azaz röviden: marad egy forint kölcsönösszeg, a szerződésben meghatározott kamattal.

A fentiek úgy is felfoghatóak, hogy az EUB felülírja a Kúriának azt meghatározását, hogy az árfolyamrésre csupán „csak” mintegy költségként kell tekinteni, hiszen mivel az indexálási mechanizmus ez a kikötés írja elő, így ez magában foglalja az árfolyamkockázatnak való kitettséget is , a fogyasztó terhére.

Mindezek alapján mindenképpen egy olyan tisztességtelen kikötésről beszélünk, amely ha a szerződésben „kiesik” az a teljes szerződés érvénytelenségét okozza.

(Ezt egyébként maga a Kúra is lényegében elismeri a 2/2014 PJE határozat 3. pontjának indokolásában:

Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ítéletben kifejtett értelmezése szerint, amennyiben a szerződés a tisztességtelen szerződési feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti. A magyar jog vonatkozó diszpozitív rendelkezését a Ptk. 231. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani.”

Itt már előrebocsátjuk, hogy ez a mondatrész – „a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti „ – csak is a fogyasztó érdekében történhet, tehát itt a Kúria egy különös kivételből csinál főszabályt, amely tilos, és amelyre még alábbi kitérünk.

Ennek vizsgálhatósága pedig akkor sem kizárt, ha a szerződés elsődleges tárgyáról beszélünk, hiszen a kikötés nem világos és érthető:

„61 Ha a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az első kérdésre adott válaszra tekintettel a III/2. kikötés a „szerződés elsődleges tárgya” alá tartozik a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében, e feltétel csak akkor mentesül tisztességtelen jellegének értékelése alól, ha világos és érthető.” [C-26/13. 61. pont]

A kikötés tisztességtelenségének vizsgálatakor pedig nem releváns sem a szolgáltató, sem pedig a fogyasztó „érdeke, álláspontja”. A tisztességtelenség ipso iure következik be.

[6] Ugyanakkor a tisztességtelenség jogkövetkezményének tekintetében az EUB ítélkezési gyakorlata több alkalommal kihangsúlyozta, hogy alaphelyzetben az ilyen kikötést sem a jogalkotó, sem pedig a nemzeti bíróság nem módosíthatja:

„A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse (Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 73. pont).”

„Márpedig e kontextusban meg kell állapítani, hogy ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókra való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek (Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 69. pont).”

Tulajdonképpen itt leegyszerűsítve arról van szó, hogy amennyiben a fogyasztóval szemben alkalmazott tisztességtelen kikötéseket a bíróság mindig „megjavítaná”, úgy ez semmilyen visszatartó erővel nem bír a szolgáltatóval szemben, mivel ilyen kikötéseket továbbra is alkalmazna, tekintettel arra, hogy ez a magatartás semmilyen érdemi szankciót nem von maga után.

Ezt meg is erősíti a C-260/18. számú „Dziubak ügy” főtanácsnoki indítványának 32. pontja:

32.      Az ilyen beavatkozás ugyanis sérthetné az irányelv által elérni kívánt hosszú távú célt, vagyis hogy – már a 27. pontban említett módon – visszatartsa a szolgáltatót attól, hogy tisztességtelen feltételeket illesszen be a szerződésbe.(17) A szolgáltatókat ugyanis az ilyen feltételek alkalmazására késztetheti az, hogy még ha e feltételek tisztességtelen jellege megállapítást is nyer, a szerződést a nemzeti bíróság szükség szerint módosíthatja.”

(Megjegyzés: álláspontunk szerint általánosságban mutatja be a C-932/19. számú ítélet megértéséhez szükséges elveket a C-260/18. számú ügy főtanácsnoki indítványának 22-77. pontjai.)

[7] Egy kivételt azonban mégis tesz az Unió Bírósága, még pedig kifejezetten a fogyasztó érdekében és ez legelőször a Kásler ügyben jelenik meg.

”82 A tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése ugyanis megfelel a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezés arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse, nem pedig arra, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződést semmissé nyilvánítsák (lásd ebben az értelemben többek között: Pereničová és Perenič ítélet, C‑453/10, EU:C:2012:144, 31. pont, valamint Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 40. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).” [C-26/13.]

[8] De csakis abban az esetben ha:

„83 Ha viszont az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem volna megengedett a tisztességtelen feltétel valamely diszpozitív rendelkezéssel való helyettesítése, és a bíróságnak egészében meg kellene semmisítenie a szerződést, a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő veszélybe kerülne.

84      E megsemmisítésnek ugyanis főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe.”

A fentieket külön megerősíti a C-260/18. számú „Dziubak ügy” indítványának 33-35. pontjai:

„33.      Az e szabály alóli egyetlen kivétel az ítélkezési gyakorlat útján került kidolgozásra a Kásler ügyben,(18) amelyben a Bíróság meghatározta, hogy mely feltételek fennállása indokolhatja a szerződésnek a nemzeti bíróság általi kiegészítését.”

A kiegészítés tehát NEM feltétel nélküli:

„34.      Konkrétan, a Bíróság a tisztességtelen feltételnek diszpozitív jellegű nemzeti rendelkezéssel történő helyettesítését két feltétel teljesülése esetén tette lehetővé: először is, hogy a tisztességtelennek minősített feltétel alkalmazásának elhagyásaa nemzeti jog alapján a szerződés egészének érvénytelenítését vonja maga után, másodszor pedig, hogy az említett szerződés érvénytelenítése miatt a fogyasztót különösen káros következmények érhetik(19).

35.      A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével tehát nem ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság a szerződések jogára vonatkozó elvek alkalmazásával a tisztességtelen feltételt úgy semmisíti meg, hogy azt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesíti olyan helyzetekben, amelyekben a tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítása arra kötelezi a bíróságot, hogy a szerződést teljes egészében semmisítse meg, és ezzel a fogyasztót különösen káros következményeknek teszi ki, és így őt ezáltal bünteti(20).

Továbbmenve a főtanácsnok konkrétan meg is fogalmazza, hogy mire gondol:

36.      A hitelszerződés érvénytelenítésének főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó összeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe(21).

[9] A fentiek visszaköszönnek a C-118/17. számú ítélet 54. pontjában is:

„54 Egyebekben pontosítani kell azt is, hogy noha a Bíróság a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletében (C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont) elismerte, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e lehetőség azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7‑i Banco Santander és Escobedo Cortés ítélet, C‑96/16 és C‑94/17, EU:C:2018:643, 74. pont; 2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750, 61. pont).”

Azzal, hogy ez ügyben a bíróság a formális vizsgálatot is végrehajtott, hiszen kijelenti, (és az az értelmezés innentől köti minden tagállami bíróságot) hogy:

„52      Márpedig a jelen ügyben – amint arra a jelen ítélet 48. pontja már rámutatott – az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel határozza meg a szerződés elsődleges tárgyát. Így egy ilyen esetben a szerződés érvényben tartása nem tűnik jogilag lehetségesnek, ezt azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell mérlegelnie.”

Azt a vizsgálatot, hogy a szerződés érvényben tartása nem lehetséges a Kúria már elvégezte, a 2/2014 PJE határozatban is. [lásd. jelen beadvány 6. pont]

[10]A mérlegelés a bíróság számára kizárólag a diszpozitív behelyettesítés kapcsán jöhet szóba.

Azonban mivel a DH1 tv. 3.§(2) bekezdése alapján meg sem állapíthatja a szerződés semmisségét, ezért a jogkövetkezményeket sem tudja levonni. Ez alapján pedig a fogyasztó nem tud abba a helyzetbe kerülni (lásd. C-260/18. ügy fogyasztója), hogy nyilatkozni tudjon arról, hogy igényt tart-e a különleges és kivételes védelemre, amelyet a C-26/13. számú ügyben elfogadhatónak tartott az EUB.

„55 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által tett megállapításokból kitűnik, hogy a szerződés érvényben tartása az alapügyben ellentétes Dunai Zs. érdekeivel. A jelen ítélet előző pontja szerinti helyettesítésnek ez esetben, úgy tűnik, nincs helye.”

Ennek pedig az az oka, hogy mint azt már a 6. pontban említettük az árfolyamrés érvénytelensége okán az indexálási mechanizmus „kiesik”, és teljes érvénytelenség miatt forint összegű elszámolás – kockázat nélküli – lehetséges csakis a felek között.

[11] Mindezek okán: az érvényben tartás tulajdonképpen „bebetonozza” a fogyasztó korlátlan árfolyamkockázatát, azaz sokkal nagyobb tőketartozása keletkezik, mintha a szerződés teljesen érvénytelen maradna. Ez pedig nem a fogyasztó érdeke, még akkor sem, ha adott esetben a jelentősen kisebb tőketartozást rövidebb idő alatt, vagy akár egyösszegben kell visszafizetnie. E helyütt meg kell jegyezni, hogy erre az egyösszegű visszafizetésre a bíróság akár jelentős haladékot, vagy részletfizetést is engedélyezhet a perben.

Az „egyösszegű visszafizetéssel kapcsolatosan” még meg kell jegyezni, hogy bár a már felmondott szerződéseknél az érvénytelen szerződést a bank hiába mondta fel, hiszen érvénytelen szerződést érvényesen felmondani fogalmilag kizárt, ugyanakkor amennyiben a szerződést érvényben tartjuk, úgy amennyiben van felmondás az akkor már érvényes lesz, és az ilyen esetekben a szerződés akár érvénytelen, akár érvényes az fogyasztónak minden esetben egyösszegű visszafizetési kötelezettsége lesz.

Ami viszont különbség az az, hogy a teljes érvénytelenség esetén az árfolyamkockázatból eredő terheket a fogyasztó nem viseli, így a teljes érvénytelenség előnyösebb a fogyasztó számára, és magasabb szintű védelmet biztosít!

[12]A fő problémát azonban jelen esetben az jelenti, hogy a fogyasztó a DH1 tv. 3.§(2) bekezdése és a perben tulajdonképpen a Kúria 2/2014 PJE számú határozata miatt a magyar jogban el van zárva attól, hogy egyátalán hivatkozni akar-e, a már sokat említett („Kásler ügyben szereplő”) kivételes védelemre, hiszen a teljes érvénytelenség megállapítsa a fogyasztót nem bünteti, így a szerződés főszabály szerint nem „orvosolható”. Sőt a magyar jog szerint ennek bírósági vizsgálata is ki lenne zárva a közösségi jog helyes értelmezése nélkül.

[13] Mindettől függetlenül az EUB a nemzetállam jogalkotójára/jogalkalmazójára bízza azt, hogy a 93/13/EGK irányelvben foglaltak maradéktalan teljesülése mellett, hogyan kívánja az tisztességtelen kikötés jogkövetkezményét rendezni:

„40 Ebből következik, hogy a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második tagmondata nem határozza meg a szerződés tisztességtelen feltételek nélküli fennmaradásának lehetőségét szabályozó kritériumokat, hanem a nemzeti jogrendre bízza, hogy azokat az uniós jog tiszteletben tartása mellett állapítsák meg,” [C-260/18. 40. pont]

Ennek mikéntjében tehát tulajdonképpen nincs beleszólása a fogyasztónak, az Irányelvben meghatározottak érvényre juttatása nem a fogyasztó feladata. Az értékelést hivatalból a bíróságnak kell elvégeznie, az EUB által megadott sorrendben.

[14] Amennyiben pedig a jogalkotó vagy a bíróság úgy ítéli meg, hogy a szerződést valamilyen formában mégis érvényben tartja úgy ez csak úgy lehetséges, ha:

Mindazonáltal a Bíróság megállapította, hogy az említett 6. cikk (1) bekezdésével nem áll ellentétben az, ha a nemzeti bíróság a tisztességtelen feltételt a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésével vagy azt a szóban forgó szerződés feleinek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezésével helyettesítheti, e lehetőség azonban azokra az esetekre korlátozódik, amelyekben e tisztességtelen feltétel elhagyása arra kötelezné a bíróságot, hogy a szerződés teljes érvénytelenségét megállapítsa, és ezáltal a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, ily módon pedig ez utóbbit büntetné (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 80–84. pont; 2019. március 26‑i Abanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2019:250, 64. pont).”

Azaz: csak a nemzeti jog diszpozitív rendelkezésével és csak olyan módon, hogy az a fogyasztót még fokozottabban védje („Kásler” ügyben szereplő védelem)

Egyébként az ilyen „helyettesítésnek” nincs helye főszabály szerint, mint azt már említettük.

[15] Az Irányelvben foglaltak maradéktalan teljesülése tehát csak akkor valósul meg, ha:

1. A tisztességtelen kikötés nem fejt ki joghatást.

2: A visszatartó erő érvényesül.

3.: Azon ténybeli és jogi állapot helyreáll, mintha a kikötés nem is létezett volna.

4: S végezetül, de nem utolsó sorban: ha a fogyasztó kivételes védelme indokolt, akkor esetlegesen a szerződés diszpozitív (és nem kógens) tartalommal való életben tartása, KIZÁRÓLAG A FOGYASZTÓ AZON VÉDELMÉBEN , HOGY RÁ A TELJES ÉRVÉNYTELENSÉG NE LEGYEN HÁTRÁNYOS, ŐT NE BÜNTESSE!

[16] Ezt teljes mértékben alátámasztja a C-932/19. számú ítélet rendelkezése is indokolása is, hiszen:

A rendelkezés szerint:

A fogyasztókkal kötött szerződések tisztességtelen feltételeiről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a fogyasztóval kötött kölcsönszerződéseket illetően semmisnek nyilvánítja az árfolyamrésre vonatkozó, tisztességtelennek tekintett kikötést, és arra kötelezi a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságot, hogy e kikötést a nemzeti jog olyan rendelkezésével váltsa fel, amely hivatalos árfolyam alkalmazását írja elő, anélkül hogy ennek a bíróságnak lehetősége lenne helyt adni az érintett fogyasztó azon kérelmének, amely a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítására irányul, még akkor is, ha az említett bíróság úgy ítéli meg, hogy a szerződés fenntartása ellentétes lenne a fogyasztó érdekeivel, különös tekintettel az árfolyamkockázatra, amely a fogyasztót az említett szerződés egy másik kikötése értelmében továbbra is terheli, feltéve, hogy ugyanez a bíróság az önálló mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében és anélkül hogy az e fogyasztó által kifejezett szándék elsőbbséget élvezhetne e mérlegelési jogkörhöz képest, meg tudja állapítani, hogy az e nemzeti jogszabályban így előírt intézkedések megtétele valóban lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az említett fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna.

Mint már az a fentiekből jól láthatóan következik az ítélet egyértelműen rögzíti, hogy a jogalkotónak igenis joga van „megoldani” a fogyasztó fokozott jogvédelmét, ebben a körben a fogyasztónak nincs rendelkezési joga, azonban csak és kizárólag az Irányelvben foglaltak maradéktalan teljesülése mellett. Erre utal az ítélet utolsó fordulata.

A kötelező behelyettesítés tehát ellentétes az Irányelvvel. Itt utalunk a 6. pontban lévő előadásunkra:

 („Itt már előrebocsátjuk, hogy ez a mondatrész – „a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti „ – csak is a fogyasztó érdekében történhet, tehát itt a Kúria egy különös kivételből csinál főszabályt, amely tilos, és amelyre még alábbi kitérünk. „)

A „helyettesíti” szó tehát, konkrétan főszabályt csinál a Kásler ügyben felhozott abszolút kivételből!

A fogyasztó pedig akkor tudja kinyilatkoztatni azon szándékát, hogy kíván e a behelyettesítéssel élni, ha az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a nemzeti bíróság őt teljes körben tájékoztatta.

[17] A DH1 tv. 3.§(2) bekezdése azonban a fentiek alapján ellentétes álláspontunk szerint az Irányelvvel mivel:

1. Kógens jogszabályról van szó, amely konkrétan egy adott árfolyamon történő teljesítést ír elő a felek számára.

(E körben újfent előadjuk: Anélkül írja elő, hogy a szerződés kiegészítése (érvényben tartása) előtt vizsgálná/vizsgálhatná, hogy valóban “karos következménytől” óvja-e meg a helyettesítés a fogyasztót. Ha ugyanis a helyettesítés után is egyösszegben esedékese válik vagy marad a fogyasztó tartozása vagy még növekszik is a kiegészítés után, akkor éppen a nemzeti jogszabály alkalmazása az ami bünteti a fogyasztót és nem a szerződés semmissé nyilvánítása)

2. Nem áll helyre azon ténybeli és jogi állapot, mintha a tisztességtelen kikötés nem létezne.

3. Ellentétes a Dunai ítélet rendelkező részével (megjegyzés: ettől azonban még nem lesz ellentétes a C-932/19. számú döntés rendelkezésével, mert más kérdésre ad választ a két ügyben az EUB), mely szerint:  

–        azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek, ha az eljáró bíróság megállapítja, hogy e szerződési feltétel tisztességtelen, és hogy a szerződés az említett szerződési feltétel hiányában nem teljesíthető.

4. A nemzeti bíróság számára az köztudomású tény, hogy az árrés tisztességtelen. Azonban a DH törvény 3.§(2) bekezdése, és a 2/2014 PJE határozat 3. pontja miatt nem tudja érvényteleníteni a szerződést.


[18] Ezen a ponton a teljes érvénytelenségen túl meg kell jegyeznünk azt is, hogy amennyiben az árfolyamrésre csupán mint „költségre” tekintünk, úgy ez szintén megállapítható, hiszen:

A szolgáltató (bank) a teljes árfolyamrés összegéhez tisztességtelenül jutott, de a kógens szabállyal való pótlás ennek csak egy részét nyilvánítja tisztességtelenné (jelen esetben, nem a vételi és eladási árfolyam közötti teljes összeget, hanem csupán az MNB árfolyam és az eladási árfolyam közötti összeget ) és teszi ezáltal visszakövetelhetővé.

A fogyasztó a “diszpozitív szabállyal” való kiegészítés esetén magasabb árfolyamon való törlesztésre kötelezhető, mint a tisztességtelen feltétel elhagyásával és a teljes árfolyamrés összegének a törlesztési árfolyamból való levonásával.

Tehát a Kúria által „megtalált” “diszpozitív szabály” [Ptk. 231.§(2) bekezdése], és az azzal való pótlás, amelyet a DH. törvény kógensen előír, nem felel meg az EUB minden ítéletében és a C-932/19 rendelkező részében is megjelenő alkalmazhatósági korlátnak. Ezért, ha a többi egyéb alkalmazhatósági feltételt figyelmen kívül hagyjuk is, akkor sem lenne alkalmazható az MNB árfolyammal való kiegészítés.

3. Csökkenti a fogyasztónak azt az abszolút védelmét, amelyet adott esetben számára a szerződés teljes érvénytelensége jelentene, a részleges érvénytelenség ugyanis csak a védelem minimális szintje! (Ennek okát a 11. pontban már előadtuk.)

[19] A fenti 3. ponthoz kapcsolódóan térünk ki elvi éllel az ítélet 47-48. pontjaiban foglalt egyértelmű megállapításokra:

„47. E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a fogyasztó hatékony védelemhez való joga magában foglalja azt a jogosultságát is, hogy lemondjon azon jogok érvényesítéséről, amelyek a 93/13 irányelv által – a tisztességtelen kikötések eladók vagy szolgáltatók általi használatával szemben – a fogyasztók javára bevezetett védelmi rendszerből erednek. Ily módon a nemzeti bíróság feladata tehát, hogy adott esetben figyelembe vegye a fogyasztó által kifejezett szándékot, amikor a tisztességtelen kikötés kötelező ereje hiányának tudatában ez utóbbi mégis kijelenti, hogy tiltakozik ennek mellőzése ellen, ezáltal szabad és tájékozott hozzájárulását adja a kérdéses kikötéshez (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3‑i Dziubak ítélet, C‑260/18, EU:C:2019:819, 53. és 54. pont; 2021. április 29‑i Bank BPH ítélet, C‑19/20, EU:C:2021:341, 46. és 47. pont; 2021. június 1‑jei Banco Santander végzés, C‑268/19, nem tették közzé, EU:C:2021:423, 30. és 31. pont).

48.      Ezenkívül a Bíróság analóg módon úgy ítélte meg, hogy amennyiben a tisztességtelen kikötésekkel szembeni védelem említett rendszere nem alkalmazható olyan esetben, ha a fogyasztó tiltakozik ellene, a fogyasztónak ahhoz még inkább joga van, hogy tiltakozzon az ugyanezen rendszer alapján a szerződés egészének érvénytelenné nyilvánítása által okozott káros következményekkel szembeni védelem ellen, amennyiben e védelemre nem kíván hivatkozni a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben (C‑26/13, EU:C:2014:282) említett körülmények között, mégpedig abban az esetben, ha a tisztességtelen kikötés elhagyása a bíróságot arra kötelezné, hogy e szerződést egészében érvénytelenítse, ezzel pedig a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, és ily módon a fogyasztót büntetné (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3‑i Dziubak ítélet, C‑260/18, EU:C:2019:819, 46–48., 55. és 56. pont).

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a fogyasztó nem csupán az Irányelv alkalmazásáról mondhat le adott esetben, hanem arról a különleges védelemről pedig kifejezetten lemondhat, hogy a bíróság kizárólag azon okból orvosolja (érvényben tartsa), mert úgy ítéli meg, hogy a teljes érvénytelenség káros a fogyasztóra nézve. [48. pont]

Ez az esetleges fogyasztói „károsodás” egyébként a perekben objektíven ki is mutatható.

[20] Mindezekből pedig az is következik, hogy bár a fentebb felsoroltak okán különböző okok miatt is, de azon okból mindenképpen köteles a nemzeti bíróság a DH1 tv. 3.§(2) bekezdését mellőzni az adott perben, ha a fogyasztó a törvény általi és ezáltal az Irányelvből következő „kifejezett, a Kásler ügyben szereplő védelemre” nem kíván hivatkozni, vagy az ellen tiltakozik. Ugyanis ilyen esetben mindenképpen ellentétes a törvény az Irányelvvel, hiszen ezt kizárja, az egyéb, már felsorolt okoktól függetlenül is.

A nemzeti jogszabály ugyanis nem zárhatja el a fogyasztót attól, hogy megválassza azt a „védelmi szintet”, amelyre hivatkozni kíván. Ez ugyanis önmagában az Irányelv által meghatározott a fogyasztóvédelem gyengülését jelenti.

[21] Újfent ismételjük a C-260/18. szám ügy indítványát:

„66.      A bíróság kizárólag abban a kivételes helyzetben avatkozhat be, amelyben ha „nem volna megengedett a tisztességtelen feltétel valamely diszpozitív rendelkezéssel való helyettesítése, és a bíróságnak egészében meg kellene semmisítenie a szerződést, a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő veszélybe kerülne”(34).

67.      Észszerűen feltételezhető, hogy a Kásler ítéletben előírt feltételek közül a második feltétel nem teljesül, amennyiben a fogyasztó – akit a bíróság olyan helyzetbe hozott, hogy választania kell, hogy a tisztességtelen feltételek megszüntetésének következményeként a szerződés egésze megszűnjék vagy a szerződés fenntartása céljából a szerződés eltérő rendelkezéssel egészüljön ki – kinyilvánítja, hogy a szerződés egészének megszüntetését részesíti előnyben. A bíróság tehát nem tekintheti a fogyasztó számára különösen károsnak a szerződés egészének megszüntetését, amennyiben erre irányuló szándékát a fogyasztó tudatosan és ismételten kinyilvánította.

Az indítvány ugyanakkor kihangsúlyozza a Kásler ügyben szereplő védelem kivételes jellegét is ismételten:

Másodszor, a fenti 31–37. pontban foglaltakat illetően úgy vélem, hogy kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott helyzet nem tartozhat a Kásler ítéletben meghatározott esetkörbe, amely amiatt, hogy kivételes jellegű, kiterjesztően nem értelmezhető.

A fenti mondatot csupán a „kivételes jelleg” miatt idéztük, nem annak kontextusából kívántuk kiemelni, illetőleg amiatt, hogy a DH1 tv. 3.§(2) bekezdése éppen hogy kiterjesztően értelmezi a C-26/13. számú ügyet, ami tilos!

[22] Egy mondatban pedig még egyszer kitérünk a diszpozitív helyettesítésre:

„76.      A bíróság beavatkozását kizárólag a diszpozitív jogszabályi rendelkezéseket megismétlő feltételekre korlátozó – a fenti 71. pontban említett – kivétel mögött meghúzódó elgondolás összhangban áll az irányelv 1. cikke (2) bekezdésével és tizenharmadik preambulumbekezdésével.

77.      A Kásler ítéletben meghatározott kivétel a szerződés egészének megszüntetéséből eredő, a fogyasztóra nézve különösen káros joghatások elkerülése érdekében lehetővé teszi a bíróság számára, hogy a szerződés kiegészítése céljából beavatkozzon, e beavatkozásnak azonban a tisztességtelen feltételnek diszpozitív jogszabályi rendelkezést megismétlő feltétellel való helyettesítésére kell korlátozódnia, és a bíróságnak nincs lehetősége értelmezésre vagy „kreativitásra”.

A kérdéskört fentebb a 14. pontban már kifejtettük, csupán újfent utalunk rá.

[23]Összefoglaló jelleggel:

Álláspontunk szerint a C-932/19. számú ítélet csupán megerősíti azon a fogyasztóvédelmi alapelveket, amelyeket a 93/13/EGK irányelv, és az EUB ítélkezési gyakorlata rögzít, ebből kifolyólag pedig a nemzeti bíróság feladata a folyamatban lévő perbeli esetben a teljes vizsgálat lefolytatása e körben, és adott esetben – bár álláspontunk szerint több indok mentén is – a DH1 tv. 3.§(2) bekezdésének mellőzése a perben, a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása mellett, mégpedig annak okán, hogy a törvény nem biztosítja az irányelvben foglaltak maradéktalan teljesülését, emiatt azzal ellentétes.

Ellentét esetén pedig, mint azt az Alkotmánybíróság V-732/2019. számú döntése is rögzíti, a nemzeti szabályt a bíróság köteles úgy tekinteni, mintha az nem is létezne.

A 2/2019. (III. 5.) AB határozatban az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy „a jogszabályokat és az Alaptörvényt – amennyiben ez lehetséges – úgy kell értelmezni, hogy a normatartalom az Európai Unió jogával is összhangban álljon.” (Indokolás [37]). Abban az esetben pedig, ha a nemzeti jog valamely szabálya olyan ellentétben áll az uniós joggal, amely ellentét jogalkalmazói jogértelmezéssel nem oldható fel, „[a]z Európai Unió valamely jogi aktusának a vele kollízióban álló magyar jogszabállyal szembeni érvényesülése érdekében a bíróság az általa elbírálandó konkrét, Európai Uniós jogi relevanciával bíró ügyben és kizárólag az abban érintett felekre kiterjedő jogi hatállyal jogosult a magyar jogszabály alkalmazását félretéve az Európai Uniós jogi aktust alkalmazni, az Alaptörvény E) cikkének (1)–(3) bekezdései alapján.” {11/2020. (VI. 3.) AB határozat, Indokolás [58]} „

Dr. Szabó Marcel tanácsvezető alkotmánybíró párhuzamos indokolása szerint pedig:

„Az Európai Bíróság az elmúlt években számos elvi jelentőségű előzetes döntéshozatali eljárás keretében foglalkozott az ún. devizahitelekkel kapcsolatos jogi kérdésekkel, mely következtetések a devizahitelekkel kapcsolatos perekben nem hagyhatóak figyelmen kívül. Ezen, már befejeződött előzetes döntéshozatali eljárások eredményeként az egyedi peres ügyekben eljáró bíróságok előtt az alábbi lehetőségek állnak. „

„3. Amennyiben úgy ítélik meg, hogy az uniós jog értelme egyértelmű, azonban a magyar jog valamely szabálya kifejezetten ellentétes az uniós jog rendelkezéseivel, úgy magából az uniós jogból fakadóan kötelesek az uniós joggal ellentétes tagállami (magyar) jogszabályi rendelkezés automatikus félretételére. Ez esetben az ügyet oly módon kell eldönteniük, mintha a kérdéses magyar jogszabályi rendelkezés egyáltalán nem létezne. „

A C-932/19. számú ítélet tehát semmiképpen nem értékelhető kizárólag önmagában, csak a Kásler, Ilyés, Dunai, Dzuibak ügyekben bemutatott és a nemzeti bíróság számára kötelező értelmezést tartalmazó ítélkezési gyakorlat kellő mélységű ismeretében lehetséges, az mindenképpen elsődlegesen az Irányelv célkitűzésének (fogyasztó fokozott védelme) és az Unió Bíróságának kialakult joggyakorlatának tükrében értékelendő álláspontunk szerint az itt leírtak alapján. Ellenkező esetben a hatékony bírói jogvédelem sérül.

2021.09.16.

Bercsényi Mátyás (szerk.: Szepesházi Péter)

Ui.:

Külön köszönet Váradi Nórának, Bukovszky Lászlónak, a Hiteles Magyarok Fórumának (HMF), az Adóskamarának, az Egyéni Bírói Függetlenség és Felelősség Fórumnak (EBFF)

Letölthető kérelem végrehajtási eljárás felfüggesztésére

Az alábbiakban közzéteszünk egy mintát a végrehajtás alatt lévő adósok számára, melyet a saját adatokkal kitöltve a végrehajtó felé be lehet nyújtani.

Kérjük figyeljenek a dokumentum kitöltésénél az útmutató sorok törlésére, illetve az átírást igénylő sorokra.

A dokumentum letölthető ITT: félbeszakad-vh-felfügg-COVID-19-free

Magyarországi jogászok nyílt levele az Emberi Jogok Európai Bírósága részére

Linos-Alexandre Sicilianos – President of the European Court of Human Rights

az EJEB elnöke részére

Open letter signed by Hungarian Lawyers – Magyarországi Jogászok Nyílt Levele

Tisztelt Elnök Úr!

Alulírottak Magyarország, az Emberi Jogok Európai Egyezménye egyik tagállamának polgárai, magyarországi jogászok komoly és növekvő aggodalommal (serious and growing concerns) figyeljük és tapasztaljuk a Strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatát, különösen a kérelmek elfogadhatóságával kapcsolatos eljárását, annak egyes elemeit, melyek a külső  jogász szemlélő számára olyan képet alakítanak ki, hogy a Bíróság távol akarja tartani magát az ügyek érdemi elbírálásától.

Figyelemre méltóak az elmúlt másfél évtized reformjai, az eljárás egyszerűsítése, a panaszosok fegyelmezettségét erősítő változtatások sora, de az EJEB küldetését, a tagállami polgárok emberi jogainak védelmét veszélyeztető tendenciákról nem hallgathatunk.

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (European Convention of Human Rights) 24. cikke 2. pontja, 27. cikk 1. és 2. pontja, 29. cikk 1. pontja, 35. cikk, 37. cikk 1. pontja, az Eljárási Szabályzat (Rules of Court) 52A cikke szerinti elfogadhatatlanná nyilvánítási arány meredek emelkedése aggasztó, különösen az átláthatatlannak illetve indokolatlannak tűnő elfogadhatatlanságot rögzítő elutasításoké, így Magyarországon is.

Jelentős azon panaszok érdemi elbírálásának egyre gyakoribb mellőzése, melyek az európai közvélekedés által a demokratikus standardok tekintetében süllyedőnek tekintett országokból érkeznek. Aggodalmunkat kell kifejezni az európai jogállamiságot fertőző ezen ártalmas jelenség kapcsán. Szintén rendkívül káros a nemzeti jogorvoslatok kimerítésével kapcsolatos követelmények felesleges megnehezítése, mert a példa kedvéért Magyarországon már kötelező az előzetes, akár hosszú alkotmányossági vizsgálatot is magába foglaló alkotmánybírósági eljárás (Constitutional Court), holott az nem tartozik a rendes jogorvoslati eljáráshoz.

Csapás az emberi jogokra, hogy a 2010 körüli időszakéhoz képest csökkennek a kártérítési összegek, s egyre gyakrabban csak az eljárás elhúzódására szűkíti az elbírálást a Bíróság.

A Strasbourgi bíráknak és referenseknek (for rapporteurs), különösen az utóbb említett országokból, így hazánkból származóknak, (Mr.) P. Paczolay bírónak (Mr.) A. Teplan, előadónak (for rapporteur) igazán kellemetlen és hátrányos lehet minden előbbiekkel összefüggő negatív látszat.

A problémák fontossága vetekszik az Oroszország ET-i tagságával összefüggő kérdések rendezése iránti erőfeszítésekével, kudarcokkal. http://euromaidanpress.com/2019/06/01/open-letter-to-citizens-of-europe-rejct-efforts-to-weaken-council-of-europes-power-to-sanction-countries-violaing-basic-principles/

Határozott véleményünk, hogy a hatékonyabb európai emberi jogi jogérvényesítést szolgáló változtatások nem várhatnak tovább, az ügyteher kezelhetősége csak fontos, de alárendelt szempont lehet.

Javaslataink:

A./ a referensek (rapporteurs) és a bírák jelölése vonatkozásában a nemzeti kormányok, parlamentek szerepét csökkenteni kell, amellyel párhuzamosan a szakmai civil szervezetek bevonását növelni kell a folyamat átláthatósága érdekében (de a politika által felhasznált álcivilek kiszűrésével),

B./ a referensek tekintetében egyfajta demokratikus számonkérhetőség (accountability) bevezetése jogszerű ellenőrzési mechanizmusokkal,

C./ az alapos indokolási kötelezettség és a fellebbezési jog bevezetése az elfogadhatatlanná nyilvánító és a törlést elrendelő határozatokkal szemben (kérelmek formális elutasítsa),

D./ egy regionális bírósági rendszerre történő áttérés meggondolása (pl. 4-5 országnak egy „Strasbourgi” bíróságot!),

E./ állandóan hozzáférhető, ország specifikus és széleskörű Strasbourgi bírósági statisztikai rendszer kialakítása,

F./ az EU és az ET emberi jogi ítélkezési rendszerének összehangolása, az integrációs tervek felélesztése.

A jelen levelet jegyzők abbéli aggodalmukat félretéve fogalmazták meg és írják alá jelen levelet, hogy a magyarországi demokrácia-leépítés miatt az esetleges megtorlás reális veszélye nem alaptalan spekuláció.

Levelünket tájékoztatásul és az együttgondolkodás érdekében megküldjük az EU Finnországi soros Elnökségnek, az Európai Parlamentnek és az Európai Bizottságnak, a magyarországi Alkotmánybíróságnak, a hazai Igazságügyi Minisztériumnak, a magyar Parlament elnökének.

Mélyebb, a nyílt levél terjedelmén, funkcióján túlmutató nyilvános szakmai közlemény, dolgozat elkészítését is elhatároztuk.

Budapest, 2019.12.10.

Aláírók / Signed by:

Szepesházi Péter dr. ügyvéd

Ravasz László dr. ügyvéd

Magyarországi jogászok nyílt levele az Emberi Jogok Európai Bírósága részére

Angol nyelven Magyarországi jogászok nyílt levele az Emberi Jogok Európai Bírósága részére

THE 20 POINTS OF THE “EVERYBODY’S COURT” PROGRAM

(A cikk második felében magyarul is)

THE 20 POINTS OF THE “EVERYBODY’S COURT” PROGRAM

In general about the Everybody’s Court Reform Program Consultation:
https://egyenibiroi.wordpress.com/…/mindenki-birosaga-refo…/

1. Publicity and transparency of legal uniformity proceedings, AUTOMATIC publication of minority reports, votes, professional materials used in the decision, ABOLITION OF „ADVANCEMENT OF LAW” AS A REASON.

2. In order to restore the prestige of judicial self-governance, the introduction of INCOMPATIBILITY of memberships in judicial councils and court executive positions, the diversion of disciplinary authority from the affected judicial region (in case of the National Judicial Council, from the National Judicial Office and the Curia), extra remuneration for members, barring reelection for the third time.

3. Abolition of council president memorandums, a heritage of Communist times, professional and disciplinary responsibility of judges, material and procedural re-regulation of damages liability of judges and courts by a new SPECIAL COURT which is independent from the National Judiciary Office, WITH THE PERSONAL LIABILITY OF THE JUDGES TOWARDS THE PLAINTIFF COVERED BY UP TO 12 MONTHS WORTH OF THEIR OWN PERSONAL ALLOWANCES.
4. Reasonable, at least 80% raise of the wages of court and justice ministry employees and increasing the number of staff, and a smaller, but perceivable, at least 50% RAISE OF ALLOWANCES for judges, existential protection from political influence at all times to ensure good judgments.
5. REVISION of legislation and judicial practice regarding DOMESTIC VIOLENCE and FOREIGN CURRENCY CREDIT.
6. UBI: In view of the new Rules of Civil Procedure in effect from 2018, as it is detrimental to poor people (but on the other hand, virtuous in some of its legal solutions), the introduction of Unconditional Basic Income in order to offer legal aid of a much higher quality than it’s currently available.

7. (In the absence of UBI) a LEGAL AID CHEQUE of about HUF 150,000 per annum as an individual right for every citizen, which can be exchanged for money for the invoice of a freely chosen attorney, and half of which amount to be carried on to the next two years, and which doesn’t forbide adding funds to the cheque if the citizen would like a more expensive attorney.
8. Instead of #1, THE ABOLITION OF LEGAL UNIFORMITY PROCEEDINGS. Let the judges on lower levels decide on whether to employ or ignore different decisions of the Curia!

9. ABOLITION of the SET TERMINUS of the employment of court and justice employees and “beginner” judges. (Or possibly setting a maximum of six months in case of officials and court notaries.) Equal statutory guarantees, equally independent judges, judicial secretaries, court administrators and helpers for every defendant and applicant/applied, without regard to whether a “beginner” judge, a regular judge or court secretary appointed for an indetermined term will hear and adjudicate the case.

10. ABOLITION OF THE REWARDING OF JUDGES AND COURT SECRETARIES, OR RETHINKING IT ON AN OBJECTIVE BASIS. Otherwise it will be incompatible with judicial independence. The judge’s evaluating superior must not participate in this process. Only objective points may be used for his evaluation.

11. Granting executive allowances for ten more years after leaving the position (so they will not hold on to their chairs).

12. Verifyable case distribution in order to ensure the right for a lawful judge. (For example, to prevent any hush-hush, all clients, defendants or applicants should have the right to view the anonymized cover page of a case on the same subject with the most recent case number to verify whether it was signed on the judge who actually preceded in the order of case distribution, ie. if his case is at council 10.P, it was heard by 9.P, if 9.P is hearing a similar case as 10.P.)

13. A judge should participate in a mandatory formal professional CONSULTATION every 5 years, which doesn’t affect his status and administratory supervision, with the participation of same, lower and higher level judges who participated in his cases, as a professional assessment of his conduct, the results published on an intranet page accessible for the internal public. Based on the findings the so-called professional management executive should prepare a summary document aimed to assist his further professional training, which can’t be used for administrative purposes.

14. Transformation of district (precinct) court group and its executives, higher court collegiums and its executives into professional counselors and the abolition of administrative tasks.

15. The introduction of sustained randomization. For example electing the members of the judicial council consisting of non-executive judges of another court, exercising the right of consent or veto regarding a disciplinary motion against all the judges of a given court in a given year, by draw, so a corrupted elite can’t subjugate the organization.

16. Introducing a minimum fee to present a motion to exclude a judge (or judicial council) based on partiality concerns. Exclusion should be the result of a judicial procedure by a court or special court different from the one employing the judge (judges) motioned to be removed from the case.

17. A new law about former Communist covert agents at court and the publication of documents, including “official contacts” and “social contacts” too! Examples:
http://magyarhirlap.hu/…/Emlektablat_kapott_a_jarasbirosag_…
http://beszelo.c3.hu/…/koncepcios-per-a-kadar-rendszerben-a…
https://jak.ppke.hu/uplo…/articles/12069/file/kissL.polg.pdf
https://www.neb.hu/…/birok-es-ugyeszek-akik-elutasitottak-a…
https://www.neb.hu/hu/tettesek-es-aldozatok

18. A “discussion” type reconciliation process within the judiciary between (former) judges as victims and the perpetrators in regard of the certain abuses committed by judidicial executives in the regime of the National Judicial Council and Tünde Handó. Immediate review of closed and pending lawsuits and service court cases, reasonable agreement offers and public apologies to the victims!
For example: http://magyarnarancs.hu/…/isten_archivistai_alexander_borai…

19. Danish type workplace culture, 8 hours of work, 8 hours of rest and 8 hours of recreation for judges, justice officials and court employees. Allow law education in office hours!
https://www.youtube.com/watch?v=rvVAex4r0_8

20. Abolition of the criminal offenses of libel and slander for the protection of freedom of speech (also within the judiciary)! (On the other hand, let the slanderer pay an arm and a leg in civil litigations!)

ford.( translater) : Tamas Andrea Polgár

Magyarul (in hungarian:)

MELLÉKLET I.:

A Mindenki Bírósága Reformprogram Konzultációról általában:
https://egyenibiroi.wordpress.com/…/mindenki-birosaga-refo…/

1. A jogegységi eljárások nyilvánossága és átláthatósága, a különvélemények, a szavazatok, a felhasznált szakmai anyagok AUTOMATIKUS nyilvánosságra hozatala, a “JOGFEJLESZTÉSI” INDOK ELTÖRLÉSE.

2. A bírói önkormányzatiság tekintélyének helyreállítása végett az országos (OBT) és a törvényszéki bírói tanácsok tagjai és a bírósági vezetői tisztség közötti ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG bevezetése, a tagok fegyelmi, szakmai felelősségével összefüggő eljárásokkal kapcsolatos bírósági vezetői hatáskörök eltérítése az érintett bírósági régiótól (az OBT-nél az OBH-tól és a Kúriától), a tagok kiemelt díjazása, harmadszori újraválasztásuk tilalma.

3. A kommunista időkből eredő tanácselnöki feljegyzések megszüntetése, a bírák szakmai alkalmassági és fegyelmi felelőssége, a bírák, bíróságok kártérítési felelőssége anyagi jogi és eljárásjogi újraszabályozása új az OBH-tól független KÜLÖNBÍRÓSÁG felállításával, a KÁROSULT FELÉ A BÍRÁK 12 HAVI ILLETMÉNY EREJÉIG FENNÁLLÓ SZEMÉLYES KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGÉVEL

4. Érdemi, legalább 80 %-os bírósági dolgozói, igazságügyi alkalmazotti illetményemelés és létszámbővítés, kisebb, de érzékelhető, legalább 50 %-os bírói ILLETMÉNYEMELÉS a bírósági vezetői és a mindenkori politikai befolyástól történő egzisztenciális védelem, a jó ítéletek biztosítása érdekében.

5. A kapcsolati ERŐSZAK és a DEVIZA alapú hitelezéssel kapcsolatos jogszabályok, bírói gyakorlat teljes REVÍZIÓJA.

6. FNA

A szegényellenes (más tekintetben egyes jogi megoldásaiban virtuóz) új, 2018-tól hatályos polgári perrendtartásra különös tekintettel a jelenleginél jóval magasabb szintű jogsegély biztosítása végett a Feltétel Nélküli Alapjövedelem bevezetése

7. (FNA hiányában) nagyjából 150 ezer Ft /ÉV összegű alanyi jogon járó állampolgári JOGSEGÉLY UTALVÁNY, mely a szabadon megbízott ügyvéd által az államnál a díjról szóló számla ellenében beváltható bankszámlapénzre, s melynek fel nem használt legfeljebb fele összege átvihető a következő maximum két évre, s mely nem tiltja a saját ráfizetést az utalvány összegére, ha a polgár drágább ügyvédet kíván.

8. Az 1. pont helyett a JOGEGYSÉGI ELJÁRÁS ELTÖRLÉSE
Döntsenek az eltérő kúria döntések alkalmazása/mellőzése kérdésében az alsóbb fokú bírák !

9. A bírósági dolgozók és az igazságügyi alkalmazottak, valamint a “kezdő” bírák HATÁROZOTT idejű alkalmazásának MEGSZÜNTETÉSE
(esetleg a tisztviselők és írnokok esetében ennek fél évben történő maximalizálása)
Azonos jogi garanciákat, egyformán független bírót, bírósági titkárt, bírósági ügyintézőt, segítőt minden vádlottnak és félnek/kérelmezőnek/kérelmezettnek függetlenül attól, hogy “kezdő” vagy határozatlan időre kinevezett bíró, bírósági titkár tárgyalja, bírálja el az ügyét !

10. A BÍRÁK, BÍRÓSÁGI TITKÁROK JUTALMAZÁSÁNAK OBJEKTÍV ALAPRA HELYEZÉSE VAGY MEGSZÜNTETÉSE
Különben nem fér össze a bírói függetlenséggel. A bírónak nem lehet értékelő főnöke e körben. Legfeljebb az objektív pontok minősíthetik.

11. A bírósági vezetői pótléknak a tisztség megszűnése utáni garantálása tíz évig
(hogy ne kapaszkodjanak a székükbe)

12. Ellenőrizhető ügyelosztási rendet a törvényes bíróhoz való jog biztosítása végett
(pl. a susmus ellen minden félnek, vádlottnak, kérelmezőnek legyen joga a legutóbbi ügyszámú azonos tárgyú ügy anonimizált borítója megtekintésére, hogy tényleg az ügyelosztási rend szerinti megelőző bíróra szignálták, pl. ha 10. P. tanácsé az ő ügye, a 9.P. kapta, ha a 9.P. azonos típusú ügyet tárgyal, mint a 10.P.)

13. A bíró státuszát, igazgatási ellenőrzését nem érintő, de 5 évente kötelező formalizált szakmai KONZULTÁCIÓ keretében tevékenységével kapcsolatban a belső nyilvánosság által elérhető intranetes felületeken az ügyeiben eljárt azonos, felsőbb és alsóbb szintű bírósági bírák közreműködésével szakmai véleményezési eljárásban vesz részt, mely alapján a bíró észrevételeire is figyelemmel az ún. szakmai igazgatási vezető elkészíti a szakmai továbbfejlődést segítő, igazgatási célra fel nem használható összefoglaló iratot.

14. A járásbírósági (kerületi bírósági) csoport és vezetői, a felsőbb bírósági kollégium és vezetői szakmai tanácsadó szereplőkké átalakítása az igazgatási feladatok eltörlésével

15. Fenntartott véletlenszerűség bevezetése
(pl. sorsolással választják ki az adott évi adott törvényszék területének össze bírája elleni fegyelmi indítvánnyal kapcsolatos egyetértési jogot/vétójogot gyakorló másik törvényszéki nem bírósági vezetőkből álló bírói tanácsot, hogy ne uralhassa a mutyielit a szervezetet)

16. A bíró(i tanács) kizárása iránti (elfogultsági) indítvány minimális összegű illeték lerovásához kötése. A kizárásnak a kizárni kért bíró (bírák) bíróságától eltérő törvényszéki vagy különbírósági bírósági eljárásban történő elbírálása követelménye
(Közvetlen kollega a bíró kollegának nehezebben vájja ki a szemét, ugyanakkor legyen felelőssége az indítványozónak is)

17.
A bíróságokat is érintő ügynöktörvényt, aktanyilvánosságot, ideértve a „hivatalos kapcsolat” és a „társadalmi kapcsolat” kérdését is !
ld.pl.:
http://magyarhirlap.hu/…/Emlektablat_kapott_a_jarasbirosag_…
http://beszelo.c3.hu/…/koncepcios-per-a-kadar-rendszerben-a…
https://jak.ppke.hu/uplo…/articles/12069/file/kissL.polg.pdf
https://www.neb.hu/…/birok-es-ugyeszek-akik-elutasitottak-a…
https://www.neb.hu/hu/tettesek-es-aldozatok

18.
Dél-afrikai köztársasági típusú (apartheid bukása utáni) „kibeszéléses” megbékélési folyamat a bírósági szervezeten belül, a (volt) bíró áldozatok és az elkövetők között az OIT- és a Handó-rendszer mutyielitjének egyes visszaélésszerű bírósági vezetői magatartásai tekintetében. A lezárt és folyamatban lévő peres, szolgálati bírósági ügyek azonnali áttekintése, méltányos egyezségi ajánlatok, nyilvános bocsánatkérés az áldozatok felé !
ld.pl.:
http://magyarnarancs.hu/…/isten_archivistai_alexander_borai…

19.
Dán típusú laza munkahelyi kultúrát, 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás a bíráknak, igazságügyi alkalmazottaknak, bírósági dolgozóknak !
Munkaidőt a jogászi művelődésre !
https://www.youtube.com/watch?v=rvVAex4r0_8

20.
A rágalmazás és a becsületsértés eltörlése a szólásszabadság védelmében (a bírói karban is) !
(Ugyanakkor a rágalmazótól pereljék ki polgári perben a „gatyáját is” !)

Hozzászólások itt: EBFF/Facebook

EKKORA BŰN 2017-2018-ban Magyarországon BÍRÓNAK lenni ?

EKKORA BŰN 2017-2018-ban Magyarországon

a bármely társadalmi csoporthoz tartozó felperes ill. alperes eljárási egyenlőségét, tisztességes eljáráshoz való jogait tiszteletben tartó, a kapcsolati erőszakkal összefüggő és a „devizás” jogegységi határozatokkal egyet nem értő

BÍRÓNAK lenni ? 

Más bírák törvénytelenül a tisztesség ellen küzdenek ?
Wellmann-ról készült ilyen „állásfoglalás” ?
EBFFTudott-e erről Handó Tünde minden munkacsoport főnöke ? Miért nem adta ki Szepesházi kérelmére ?

Bízhatunk-e ezek után abban, hogy alapos, demokratikus, ÖNÁLLÓ bírósági vezetői döntések születnek szakmai alkalmassági, etikai és fegyelmi eljárások kezdeményezésénél ?

A súlyosan törvénysértő döntés (5. alatt indokolással):

„A Bírósági Integritás Munkacsoport a 2017. évi október hó 9. napján megtartott munkacsoporti ülésen kialakította az alábbi
állásfoglalást:

Dr. Szepesházi Péter bírónak a „Devizahitelek, polgári engedetlenség, bíróságok”, „A devizás jogálom a jogállami bíróság?” I-II., valamint „P.T.K. Milyen esélye van a társadalomnak egy korrupt államban az érdekei érvényesítésére” cím alatt a Youtube videómegosztón közzétett szerepvállalása sértheti a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (továbbiakban: Bjt.) 37.§ (2) bekezdésében, a 43.§-ában és a 44.§ (2) bekezdésében, illetve az Etikai Kódex 6. cikk (5) bekezdésében írt rendelkezéseket.
Dr. Szepesházi Péter bírónak ahttps://www.voutube.com/watch?v=v213JsRpa8Acím alatt a Youtube videómegosztón közzétett szerepvállalása az Etikai Kódex 3. cikk (4) bekezdésében írt etikai vétség megállapítására adhat okot.”

A nagy port felvert interjú után közkívánatra közöljük

(Az interjú: „A polgár azt érzékeli, hogy gyors, hatékony és majdnem biztos igazságot nem kap” – interjú Szepesházi Péter bíróval)

Egy visszaélés története és a statáriális etikai törvénytelen elítélés dokumentuma (mellékelve)

Felsőbírósági vezetők is érintettek !

Az áldozat, Szepesházi Péter hozzájárulásával közöljük, Oldalunk és az EBFF Fórum azonnal bocsánatot kér, ha az érintettek valamelyike közli velünk az elmarasztalásra vonatkozó eljárásjogi felhatalmazást.

1. Tisztelt Integritás Munkacsoport Tag Kollegák !

Alulírott, dr. Szepesházi Péter bíró az alábbi tárgyban kérem szíves egyéni (!) tájékoztatásukat:

A folytatólagosan a keltezés előtt scannelés és word-be szövegátalakítás ide beillesztett (bármikor csatolható), ha nem hamisítvány, akkor hiteles, de semmiképpen sem teljes iratot ismeretlen forrás juttatta el közvetve hozzám. A forrás – nekem közvetített – állítása szerint csak ezt az oldalt tudta lefényképezni, de egy olyan iratról van szó, melyben rólam van szó és a Munkacsoport (egyes ?) tagjai a Munkacsoport hatáskörét túllépve, visszaélésszerű, etikátlan módon, törvénytelen különbíróságként, felhatalmazás nélküli „etikai tanácsként”, akár több jogágba ütköző módon készítettek elő jövőbeni és látszólag spontánul kezdeményezhető valós cselekedetemre, mulasztásomra reagáló eljárás(oka)t, melyek célja többek között a nyilvánosságot kapott és az előzetes eljárási szakba lépett OLAF-bejelentésem (ez az OC/2017/0990-e számú -SZP) miatt történt megfélemlítés.

Magam nem szívesen hiszek e közlésnek – már csak azért se, mert az illető aztán nem jelentkezett, eleve anonim közvetett megkereséssel élt, s azóta állítólag el is tűnt az adott közösségi oldalról, a hiánytalan dokumentum beszerzésére így kevés az esélyem az Önök közreműködése nélkül.
A felesleges óvatosság, na meg az utolsó bekezdés tartalma miatt azonban némi kétség van bennem. Így megkeresem Önöket, hogy nyilatkozzanak 3 napon belül arról, hogy a csatolt részletet tartalmazó iratot egyikük sem ismeri, nem vett részt elkészítésében, nem látta el aláírásával, egyedüli vezetői aláírás sem volt rajta vagy volt, de az nem a tag(ok) szavazatát, egyetértését tükrözte, s az irat rendelkezésemre nem álló részei semmilyen módon nem neveznek meg engem (pl.: URL-lel ? , névvel ?, bárhogy) vagy igen. Bocsássák továbbá rendelkezésemre ezen határidő alatt a teljes iratot, ha igen a válasz, hiszen ha mégis egyediesített irat született, akkor kiadása érintettségem miatt nem tagadható meg (munkajogilag sem).

Kérdésem tehát igen/nem – jellegű, a megküldés is igen/nem-kérdés. Ezért a hallgatás, a nem a fenti kérdésekre válaszolás (pl. „mindenben törvényesen jártam el”, „nincs hatásköröm”, „majd a munkacsoport vezetője eldönti”, „további közléseket tegyen a kérdező előbb” stb.) nem elégít ki, s megteszem a szükséges nem csak jogi és nem csak hazai jogi (jogszerű) lépéseket, hiszen egyéni felelősséget is felvet a nem hamisítvány, egyediesített munkacsoporti irat (ha ilyen létezik).

Amennyiben engem beazonosíthatóan elítélőt iratról van szó és Önök (Tisztelt Bármelyikük) megküldi a teljes iratot, akkor írásban v. elektronikusan rögzített bocsánatkérést hajlandó vagyok elfogadni, az esetleges nagyobb jelentőségű vétkek gazdáira összpontosítani.

A fenti ismeretlen forrás közlésének nem várt igazsága esetén is igaz, hogy a részvételi felelősséggel nem érintett Tisztelt Címzett (az intraneten kikeresett) Tagokra semmilyen negatív értékítélet nem vetülhet (részemről sem), számukra ez puszta tájékoztatás, sajnálom, hogy önhibámon kívül a sötétben kell tapogatóznom. Néhányukban egyébként is bizodalmam van vagy régi ismeretség vagy a hozzám befutó jó hírek miatt.
További jó munkát kívánok az ÁLTALÁNOS és a JÖVŐRE NÉZVE megalkotandó integritás-normák (tervezetek) elkészítése terén. Várom válaszukat, melynek ténye és tartalma egy visszaélés cáfolatával ér fel számomra, míg hiánya vagy megkerülő jellege egyéni beismeréssel.

Kedves Kollegák ! Az előbbiben hiszek !

Az iratrészlet (ha létezik): (az 5. dok. 2. oldala rögzítve az eredeti levélben, itt csak részlet – a szerk.)
„1. Cikk (3) bekezdése értelmében az alapvető jog …….
A függetlenség és pártatlanság követelménye nem egyeztethető össze:
– olyan szerepléssel, amelynek keretében a bíró nyilvánosan elköteleződést vállal egy aktuális, ugyanakkor a társadalom széles körében vitatott, kritikával és fenntartásokkal, illetve indulatokkal fogadott politikai döntés érintettjeivel, különösen úgy, hogy a szóban forgó kérdéssel kapcsolatosan perek és jogviták vannak folyamatban, részben előtte is;
– olyan szerepvállalással, melynek keretében a bíró pontosan nem ellenőrizhető, nyilvántartásba sem vett – magát „mozgalomnak” nevező – csoportosulás meghívásának tesz eleget, különösen akkor, ha egyben a bírói hivatását is egyértelművé teszi;”

2018.01.14.

Tisztelettel:
dr. Szepesházi Péter
bíró
(BKKB)

2.
Tisztelt Integritás Munkacsoport Tag Kollegák !
Alulírott, dr. Szepesházi Péter bíró kivártam a többször 3 napot is a lenti levélben írtakkal kapcsolatban, s nem kaptam Önöktől választ.
Erre figyelemmel a mozaikdarabokat összerakva kénytelen vagyok az elemi logika szabályai szerint a korábbiakkal ellentétben azt a nagyon erősen valószínű feltételezést rögzíteni (miközben a nem érintett nem válaszolókra természetesen nem vetülhet árnyék, ha nem is tudom, kik azok), hogy létezik az engem beazonosíthatóan feltüntető irat, mely ráadásul alkalmas lehet (ett) az ellenem indítható eljárások jogellenes előkészítésére.

E körülményt (gondolom közlemúltbeli iratról van szó) és a válasz elmaradását (ez bizonoysan 2018. évi) kénytelen vagyok tehát rendkívül barátságtalan lépésnek értékelni és úgy tekinteni, hogy önkéntes 2017.11.10-i visszavonulásom a mainstream közszerepléstől nem váltotta be reményeimet, a kedélyek megnyugvása nem ösztönözte együttgondolkodásra, közös munkára, de legalább a reformer bírák békén hagyására a felső vezetőket.

Így, nem keresem, de mától nem utasítom vissza a média-felkéréseket. Jogi lépést egyelőre annyit tervezek, hogy hivatalosan kikérem az OBH elnökétől az iratot, hiszen Önök OBH-munkacsoport tagok. Hogy továbbra is lehetőséget adjak a békés, szankciómentes igazságügyi közéleti kommunikációra, mely hitem azonban megingott a fentiek alapján, egyelőre további hazai és nemzetközi lépést nem tervezek e körben.
2018.01.24.

Tisztelettel:
dr. Szepesházi Péter
bíró
(BKKB)

3.

OBH
Igazgatásszervezési Főosztály
2014.0BH.X.E.3.12/93

Dr. Szepesházi Péter úrnak
Budai Központi Kerületi Bíróság bírája

Tisztelt Bíró Úr!

A Bírósági Integritás munkacsoport tagjainak 2018, január 15. napján írott levelére válaszolva tájékoztatom, hogy a munkacsoportok által készített döntéselőkészítő anyagok nem nyilvánosak.

Megértését köszönöm.

Budapest, 2018, január 18.
….
Főosztályvezető

4.

Rosnerné dr. Romenda Zsuzsanna,
a Fővárosi Törvényszék Elnökhelyettese részére

Tisztelt Elnökhelyettes Asszony !

Mint munkaviszonnyal összefüggő körülményt (adatot) bejelentettem, hogy felhívásom az EBFF Fórum Facebook Oldal szerkesztői segítségével eredményre vezetett, s hozzájutottam a tőlem “döntéselőkészítő anyag ki nem adható”-válasszal az OBH által eltitkolt irat vélhetően minden oldalához.

Semmilyen munkacsoport-felhatalmazás semmilyen egyediesített ügybeni döntésre, előkészítésre nem létezik. Az érintettek törvénytelen különbíróságként, de legmegengedőbb álláspont szerint is törvénytelen etikai tanácsként jártak el.

Az irat scannelt változatát csatolom (szükség szerint több mail-ben).

Megküldöm az érintetteknek is, hogy jogi és más lépéseim e körben előzetesen kiegészüljenek esetleges a mai napon felém eljuttatott irásbeli véleményükkel, bocsánatkérésükkel (szepeshazip@gmail.com).
Döntéselőkészítés csak hatáskörbe tartozó döntés előkészítése lehet, így az anyag nem döntéselőkészítő anyag, legfeljebb alkalmas arra, hogy hangulatilag vagy másként nyomásgyakorlással ellenem készítsen elő valamilyen eljárást, mely akár spontánnak, törvényesnek is tűnhetne, ha nem tudnánk ezen iratról. Végtelenül csalódtam a kollegákban.

A bejelentésen túlmenően kérem, hogy amennyiben a fentiekkel összefüggő más irat, adat keletkezett a Fővárosi Törvényszéken, akkor azt munkáltatói jogkör gyakorlójaként kiadni szíveskedjen. Ugyanezen minőségében kérem Tisztelt Elnökhelyettes Asszonyt, hogy közölje, ha tudomása van arról, hogy az irat kikerült az Integritás Munkacsoportból más bírósági vezetőhöz, más testületekhez és bírósági vezető, testület(ek) foglalkozott (foglalkoztak vele) vele, s arról is, ha a munkacsoport-tagok más bírósági vezető nyomása alatt álltak az aláíráskor.

A kérelmem és bejelentésem a szolgálati út betartásával is benyújtom.

Bp., 2017.03.07.

Tisztelettel:

dr. Szepesházi Péter
budai központi kerületi bírósági bíró

5.

A törvénytelen etikai döntés egészben:

A Bírósági Integritás Munkacsoport a 2017. évi október hó 9. napján megtartott munkacsoporti ülésen kialakította az alábbi
állásfoglalást:

Dr. Szepesházi Péter bírónak a „Devizahitelek, polgári engedetlenség, bíróságok”, „A devizás jogálom a jogállami bíróság?” I-II., valamint „P.T.K. Milyen esélye van a társadalomnak egy korrupt államban az érdekei érvényesítésére” cím alatt a Youtube videómegosztón közzétett szerepvállalása sértheti a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (továbbiakban: Bjt.) 37.§ (2) bekezdésében, a 43.§-ában és a 44.§ (2) bekezdésében, illetve az Etikai Kódex 6. cikk (5) bekezdésében írt rendelkezéseket.

Dr. Szepesházi Péter bírónak ahttps://www.voutube.com/watch?v=v213JsRpa8Acím alatt a Youtube videómegosztón közzétett szerepvállalása az Etikai Kódex 3. cikk (4) bekezdésében írt etikai vétség megállapítására adhat okot.

(indokolás:)

A Bjt. 37.§ (2) bekezdése értelmében a bíró köteles a tisztségéhez méltó, kifogástalan magatartást tanúsítani és tartózkodni minden olyan megnyilvánulástól, amely a bírósági eljárásba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná.

A Bjt. 43.§-ában írtak szerint a bíró a szolgálati viszonyán kívül nyilvánosan nem fogalmazhat meg véleményt bíróság előtt folyamatban lévő vagy folyamatban volt ügyről, különös tekintettel az általa elbírált ügyekre.

A Bjt. 44.§ (2) bekezdése alapján a bíróság előtt folyamatban lévő vagy befejezett ügyről a sajtó, a rádió és a televízió részére a bíróság elnöke vagy az általa megbízott személy adhat tájékoztatást.

Az Etikai Kódex 3. Cikk (4) bekezdésének II. mondata szerint a (bíró) világhálón történő véleménynyilvánítása nem sértheti a bíróság tekintélyét, a bírói hivatás méltóságát, illetve a nyilatkozattételre irányadó szabályokat.

Az Etikai Kódex 6. Cikk (5) bekezdése értelmében a bíró tartózkodik minden olyan megnyilvánulástól, melyek a munkatársait érintően kötelezettségszegésre, politikai vagy egyéb érdekeket kiszolgáló ítélkezésre utalnak.
A bíró nem minden esetben gyakorolhatja feltétlenül és korlátozás nélkül az Alaptörvény IX. Cikk (1) bekezdésében biztosított – a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő – alapjogát. A korlátozás lehetősége ugyanis az Alaptörvény szerint sem ismeretlen fogalom, miután annak 1. Cikk (3) bekezdése értelmében az alapvető jog más alapvető jog vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében – a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan – az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

További alkotmányos érték a bírói függetlenség és pártatlanság elve, illetve annak maradéktalan érvényre juttatása, valamint az ehhez kapcsolódó közbizalom kivívása, fenntartása és megőrzése.

A bíró véleménynyilvánítási szabadsága tehát nem feltétlen és nem korlátlan.

A Bjt. 1 .§ (2) bekezdésében írtak szerint a bíró a bírósági szervezel tagjaként szolgálatot teljesít. Függetlensége – ahogyan arra a Bjt. 1 .§ (1) bekezdése is utal – kizárólag az ítélkező tevékenységében biztosított, egyéb területeken számos kötöttsége állhat fenn. Az ítélkezési tevékenységén kívül tehát a bíró már nem pusztán független és érinthetetlen individuum, hanem egyben a bírósági szervezet – szolgálatot teljesítő – tagja. A szolgálat a közjó elérésére, azon belül az állampolgárok független és befolyásolástól mentes igazságszolgáltatásba vetett közbizalmának és hitének a megőrzésére irányul, melynek megfelelően a társadalmi megbecsülés sem a bírói individuumnak szól, hanem sokkal többnek: a bírósági szervezet egészének.

Az individuum azonban része az egésznek, attól – sem egyedileg, sem általánosságban – nem függetleníthető, illetve nem szigetelhető el. Ez okból a tevékenysége állandó szimbiózisban él az egésszel, arra folyamatosan kölcsönhatást gyakorol: elismerése és kritikája éppúgy a sajátja, mint a bírósági szervezeté. Ha tevékenységének, vagy – szélesebb értelemben – magatartásának, viselkedésének a megítélésére árnyék vetül, úgy abban a bírósági szervezet is osztozik.
Kinevezésével a bíró nem pusztán a reá bízott ügyek részrehajlás nélküli, lelkiismeretes és kizárólag a törvényeknek alárendelt elbírálására vállal kötelezettséget, hanem arra is, hogy méltó tagja lesz a bírói hivatásrendnek. A méltóság – e körben – nem kizárólag az individuum szintjén jelentkezik, hanem annál magasabb, illetve összetettebb kontextusban, végső soron úgy, mint a bírói testületért érzett közös felelősség kohéziós ereje. Ezért az ítélkező tevékenységében egyébként független bírói individuum a “hétköznapok során” mindig önkorlátozó, mert létezésének hátterében folyamatosan ott áll a bírósági hivatásrenddel szemben érzett felelősségtudat.
Ennek figyelmen kívül hagyása a birói hivatás tekintélyét sértheti vagy veszélyeztetheti.

A bírói magatartás ún. bangalorei alapelvei között (is) kiemelt helyen szerepel a jogszerű és méltányos eljárás garanciájaként szolgáló függetlenség és pártatlanság, melyek több értelmezési szintből építkeznek. Mindez társadalmi összefüggéseiben “a nem elég függetlennek és pártatlannak lenni, annak is kell látszani” elvben ölt testet, hangsúlyozva annak sokszorosan összetett, komplex jellegét.

A függetlenség és pártatlanság követelménye nem egyeztethető össze:
– olyan szerepléssel, amelynek keretében a bíró nyilvánosan elköteleződést vállal egy aktuális, ugyanakkor a társadalom széles körében vitatott, kritikával és fenntartásokkal, illetve indulatokkal fogadott politikai döntés érintettjeivel, különösen úgy, hogy a szóban forgó kérdéssel kapcsolatosan perek és jogviták vannak folyamatban, részben előtte is;
– olyan szerepvállalással, melynek keretében a bíró pontosan nem ellenőrizhető, nyilvántartásba sem vett – magát „mozgalomnak” nevező – csoportosulás meghívásának tesz eleget, különösen akkor, ha egyben a bírói hivatását is egyértelművé teszi;
– – olyan szerepvállalással, melynek előterében politikai színezetű vitatémák felvezetése és megválaszolása áll (jelen esetben: polgári engedetlenség, feltétel nélküli alapjövedelem, állami költségvetés felhasználása stb.);
– olyan szerepvállalással, mely a nyilvánosság előtt – kellően át nem gondolt, több oldalról meg nem vizsgált – politikai jellegű megoldási javaslatot fogalmaz meg (a devizahitelesek kárpótlása);
– olyan szerepvállalással, mely a bírói kar tekintélyét, döntéseinek elfogadottságát, a bíróság iránti közbizalmat jelentős mértékben csorbítja.

Budapest, 2017. október 9.

Dr.Túri Tamás
munkacsoport elnöke

Dudás Erika
tag

Dr. Pecze Tünde
tag

Dr. Gerber Tamás
tag

Dr. Ribai Csilla
tag

(eredetiben eredeti aláírásokkal)

fotó: youtube.com

 

 

MINDENKI BÍRÓSÁGA REFORMPROGRAM 2018

Ravasz László – Szepesházi Péter:

dr. Ravasz László és Dr. Szepesházi PéterMINDENKI BÍRÓSÁGA REFORMPROGRAM 2018 (VITAIRAT) AZ EBFF FÓRUM ÉS AZ EBFF MOZGALOM, A TISZTESSÉGES BÍRÓI MAGATARTÁSÉRT MOZGALOM TÁMOGATÁSÁVAL Egy lehetséges új bírósági szervezeti rendszer 2020. január 1-jétől az egyéni bírói függetlenség és felelősség jegyében Mottó: Tisztelet Ilonczai Zsoltnak !

Letölthető itt: MINDENKI-BÍRÓSÁGA-REFORMPROGRAM-2018-03

Angol nyelven: Teljes-EVERYONES-COURT-REFORM-PROGRAM-2018

„MORCOS IASZOSOK” NYILVÁNOS PETÍCIÓJA

„MORCOS IASZOSOK” NYILVÁNOS PETÍCIÓJA

MINDANNYIUNK ÉRDEKE A JÓL MŰKÖDŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS.

IRD ALÁ TE IS!

ÓRIÁSI A JOGOS ELÉGEDETLENSÉG AZ IGAZSÁGÜGYI ALKALMAZOTTAK ÉS A BÍRÓSÁGI DOLGOZÓK KÖRÉBEN, EZÉRT A LEGMERÉSZEBBEK A MAGUK KEZÉBE VETTÉK SORSUKAT

SEGÍTSÜK ŐKET!

AZ EBFF FÓRUM ÉS AZ EBFF MOZGALOM TELJES MELLSZÉLESSÉGGEL TÁMOGATJA AZ ORSZÁGOS KEZDEMÉNYEZÉST.

BÁR AZ EDDIG ALIG PÁR NAP ALATT ÖSSZEGYŰJTÖTT MAJD  100 ALÁÍRÁS MINDEN VÁRAKOZÁST FELÜLMÚLT, S BŐSÉGESEN ELEGENDŐ AZ ÉRDEKÉRVÉNYESÍTŐ MUNKAHARC MEGKEZDÉSÉHEZ,

DE A JÓBÓL SOSEM ELÉG.

IRD ALÁ!

A Petíció aláírása:

  1. BÍRÓSÁGI DOLGOZÓK, IGAZSÁGÜGYI ALKALMAZOTTAK, BÍRÁK itt:

A petíció itt: Petíció letölthető, kinyomtatható és aláírás után scannelve megküldhető a szervezőknek a morcosiaszos@gmail.com címre

  1. KÜLSŐS TÁMOGATÓK itt írhatják alá (nyugalmazott bírák itt is):

Tisztességes bért, megfelelő munkafeltételeket az igazságügyi alkalmazottaknak, bírósági dolgozóknak !

 

EBFF FÓRUM,

EBFF MOZGALOM

Korábban honlapunkon:

https://egyenibiroi.wordpress.com/2017/05/19/veszelyben-a-biroi-fuggetlenseg/